Földelés

Micsoda béke van. Csak az óra kattogása hallatszik, mintha megszűnt volna a világ, vagy itt egy burokban lennénk, július közepe, reggel fél tíz, a kutyák nagyokat szusszantva terülnek el a teraszon. Madarak és vidám darazsak dőzsölnek a fán rohadt füge édes maradékán. Szellő sem mozdul. Tompa az agyam, a vízen szeretnék lenni a deszka hátán, de még várok, mezítláb sétálok a kertben, hogy kapcsolódjak a természettel és magammal. Nem szúr a fű, a tegnapi eső nedvességétől mintha kicsit életre kelt volna a kavalkád. A két diófa szinte egymagasra nőtt, körte is lesz. A mászóka alatti virágmagok megint nem keltek ki, de nyuszifül van még bőven, és a palánkhoz támasztott szörfdeszka mellett sóska növekszik, ki tudja ki és mikor ültette. A tizennégy szőlőből hét maradt, van már rajtuk gyümölcs, pár hónap, és végre megkóstolhatom. A mandulafán duci termés, talán a kókadozó fűzfától szívta el az energiát, hogy ilyen szépen teremjen. Mellette a sziklakertben két rozmaring, és mama kövirózsái, amikről évekig azt hittem, eltűntek. És a levendula. Túlélte Mimó kölyökkorát, lilán pompázik, a héten leszüreteljük és lemorzsoljuk a lányokkal, idáig pillangók, méhek, mindenféle bizzegők falatoztak belőle. A medencét talán le kéne bontanom, és kis kerti tavat ásnom, hogy nagyobb terük legyen az itteni állatoknak a vízhez, és ne csak a kertben szétszórt lábasokból ihassanak. Megeredt a csopaki eperfa, jövőre talán már termés is lesz rajta, lombos a meggy, és a kiskertben pár szem paradicsom és hagyma is termett. Jó volt úgy hazaérkezni tegnap este, hogy befaltunk pár szemet. Alma, birs, barack nincs, de a fák még állják a sarat. Még pár évig talán a háznál is nagyob cseresznyefát is megtarthatjuk, bár már a fele elszáradt. A fáskamra mellett a fűben kakukkfű, és az öreg mandula. Orgonabokrok.

Hűvös a pad, amire leülök, hogy ezt a csöndet hallgassam és a gondolataimat átgereblyézzem.

Micsoda háború van. Minden megint bizonytalan. Lehet, hogy amazon vagyok fegyverrel a vállamon, lehet, hogy királylány a várkastélyban. Vagy mindkettő.

A földelés, a szellő, a csönd és a bennem dúló vihar ellentéte le akar teríteni. A földelés, a szellő, a csönd elveszi a vihar élét. Itt vénásan kapom az erőt. Lassan csöpög. Tudom, hogy jobb lesz.