Csillagok, igen csillagok is látszanak a teraszról, annyit hurcolkodtam, emelgettem, vezettem, sétáltattam, hogy elfelejtettem fölnézni az égre és ezt a tiszta, békés örökkévalóságot sem vettem észre a fejem fölött. Hajnali fél egy volt, kiültem a zöld csempés teraszra, balról bebólint a lucfenyő tömzsi ága, szemben a hegy sötétlik barátságosan, kezdem megismerni az ösvényeket, a sombokrokat, a kiszáradt patak medrét, magasleseket, kanyarokat, illatokat és színeket.
A vonaton idefelé egy huszonéves lány ült két nagyon koszos gyerekkel a biciklisvagonban. Mi is oda szálltunk be, könnyebb így a kutyával, kevesebben is vannak. A lány mondta, hajnalban indultak Sátoraljaújhelyről, lekésték a csatlakozást, egy kimondhatatlan faluba tartottak. Mondom, odaadom a telefonom, értesítse a rá várókat. A kalauz rámsandított, azután elengedte a büntetésüket. Este fél nyolckor szálltak le Tatabányán, mi mentünk tovább, valahogy gyorsan telt az idő, a Hauptbahnhofnál megkerestük a mödlingi gyorsat, vállamon a porszívó, a nehéz táska, Mimó pórázon vidáman, csak pár lépés még, mondtam, hulla fáradtan, arra a fiatal anyára gondoltam, a lehetetlenségben, koszosan, névtelen falvakban, telefon és pénz nélkül - és fölértem a lakásba, ragyogott a parketta, ciripeltek a tücskök, hogyan telt ez az egy hét, hány országot jártam meg, hogyan néztem a kilátást a repülőablakból, és nem az út számított, hanem a cél, közönyösen figyeltem a lemenő napfényben tündöklő Dunát, vagy a felhők kuszaságát, mikor érünk oda, kérdeztem a kapitányt, és vártam, hogy a két kislány bozontos hajába belefúrjam az orromat, felzokogjak, miért sírsz mama? Mert örülök, kicsim, olyan boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek, mekkorák vagytok, de jó a szendvics - milyen rövid volt, mikor jössz újra, mama, hol fogunk lakni?
Járom az erdőt, hegyeken vágok át, fűszernövényért megyek a szomszéd faluba, kapok illatos almát és szilvát is, kicsit nagydarab és esetlen a lány, de szép gondozott kertje van, gyereke, férje, kis autója, kedvesen osztogatja, ami van, érdeklődik, talán sajnál is. Egy órát alszom itthon délután, azután megint bicajra kapok, leszáguldom a tóhoz, úszom egy hatalmas kört, meztelen testek, egyszer én is majd le merem venni a fürdőruhámat, most csak a bárányfelhőket és a langyos vizet élvezem,.Maholnap kezdődik a hét, és olyan, de olyan jó lenne többet befelé figyelnem.
