Furcsa hullámzás ez, hosszú, hatalmas iramú gyaloglások haza, negyvenöt perc, ilyenkor nem csak a kutyát, magamat is kinyújtóztatom, megmozgatom, épületeket és növényeket nézegetek, helyeket jelölök be a térképen, hallgatom az embereket magam körül, a lakáshoz legközelebb eső boltban bevásárolok. Béccsel együtt lüktetek, a bábeli zűrzavarban észrevétlenül formálom a szavakat, így, úgy, lavírozva a latin, portugál, német, angol, magyar tengelyen.
Tanultam egy jó salátát, még Kingáéknál a nyáron, cukkínit krumplihámozóval vékony csíkokra vágni, balzsamecettel, olívaolajjal, sóval meghinteni, megenni. Én rápakolok még koktélparadicsomot félbevágva, fetát, olivabogyót, kesernyés paprika csíkokat. Alig tudok vele betelni.
Figyelem, ahogy nőnek a virágaim az ablakban. Majdnem egy év után vettem végre földet, a vízben gyökerező növényeket elültettem, külön színes cserépbe raktam a kikelt kis hajtásokat (hogy is hívják őket?).
Jógamatrac a szőnyeg közepén, hogy amikor képes vagyok rá, pár gyakorlattal megmozgassam magam. Egyébként vacsora, lányokkal beszélgetés, mosás, rendrakás, ágyban telefonnyomogatás vagy olvasás a menetrend, korán alszom el és korán kelek, és ha hajnali kettőkor fölriadok, nehezen alszom vissza.
Zúg, zajlik, zakatol minden. Alig merek arra gondolni, nincs már messze a felsőörsi megpihenés. Hatalmas energiával és szeretettel zakatolok én is, korán megyek be dolgozni és sokáig maradok. Merőben más itt az életem mint a Városliget melletti palotában, ahol délben kimegyek futni a pályára, aktívan coacholom a lányokat, meleg étellel várom őket este.
Lágyan, puhán, hatalmas vízhozammal folyik ez a folyó. Elemi erők mozgatják, és iszonyatos stabilitással halad előre a megingathatatlan bárkánk.