Mondtam, hogy ne csomagoljanak húslevest, nekik csináltam, de csak került a zsákomba az is, egy darab kolbász és savanyú káposzta, kértem is sűrűn az elnézést a sofőr sráctól, hogy ilyen illatos táskával utazom. Nem volt gond, Feri asztalos volt, erős karokkal fogta a kormányt, a megbeszélt időre értünk Bécs egyik külkerületébe, ahonnan éppen vitt engem haza busz Mödlingbe, vasárnap este volt, csatlakozás csak később, így nekivágtunk a melegen kivilágított városkának, forraltbor - és sütemény illat lengte be az utcákat, csilingelő, nevető emberek mindenhol, tömeg nincs, de élnek az utcák. Hatalmas pútyer húzza a hátamat, minden, amit otthonról hozok, kanyargó utcákon haladok fölfelé, utána be az erdő alá, a szőlőtőkékhez, nincs kivilágítva az út, a sötétben úgy tűnik, havas a hegyoldal, Mimóza pirosan kivilágítva szaladgál, kell neki a mozgás a három óra út után, úgy érek ebbe a kis otthonba, hogy sajog a hátam és éhes vagyok. Friss kenyér is van a csomagomban, török belőle, kolbászt harapok hozzá, jó itt, jó volt ott, megöntözöm a virágokat, meleg ágyba bújok, óvón takar be az osztrák csillagos éjszaka.
