Észrevétlenül a lakásnak olyan illata lesz, mint nekünk. Nézek ki az ablakon a kilencedikről, figyelem, vajon az orkán erejű szél mozgatja-e az épületet: de nem, áll stabilan, a távolban szürkészölden hullámoznak a lankák, úsznak az alkonyati felhők, szürkület van.
A le nem írt szónak is micsoda ereje van. Nem magának a szónak, hanem a le nem írásnak. Reggel a kezemben volt a toll, hogy a mai naphoz följegyezzem, boldog vagyok, szépen indul. Azután mégsem írtam le. Azután nehéz lett a levegő az értekezleten, a második világháborús emlékek, mi minden köthető itt Bécsben a nácikhoz, én meg a kerületről anekdotáztam, ahol élek, meggondolatlanul, agyatlanul, bántón - később sírás lett a vége, a kolleganőm és én is könnyeztünk, élnek ott emberek, mondta S., élni próbálnak. Az apukám is ott él. És én is fekete vagyok, mondta a legosztrákabb melegszívű S., én meg álltam megrendültem, hogy nem úgy értettem, hogy én is kitaszított vagyok. Hogy házasnak ikszelnek be automatikusan, hogy félek átmenni a parkon este, hogy egyedül vagyok. Hogy nem állnak velem szóba a a burkás anyukák, pedig csodálom őket, három poronttyal mennek minimum a liftben, csillogó, fekete szemű apróságok, mosolyognak rám és a kutyára. A délutáni energia azután fölívelt, Mimóza rosszul van, jött be sápadtan Leonie, otthagytam az értekezletet, szaladtam a remegő kutyával az orvoshoz, három óra infúzió és vérvétel után vagyonokat fizettem azért, hogy elmondják: drogos ember kakijából evett a parkban. Rossz helyre költöztem, lüktetett bennem az érzés. Beteg a kutyám. Össze-vissza érzéketlenül beszélek. Mégis mi történik körülöttem?
Sétáltam haza, hosszú az út, ötven perc gyalog, mellettem a fáradt kutya. Erős, stabil falak, megsimítom egy ház gömböjű oldalát; zöldellő bokrok, kiülős kiskocsmák, mosolygó emberek. Mimóza megáll füvet legelni. Visszatér belém az élet mérhetetlen szeretete.
Tudom, hogy minden rendben lesz.
Hazaérünk az én-illatú lakásba, gyertyát gyújtunk, kolbászt sütünk, salátát készítünk. Növények, színek, felhők, fények. Teát fogok főzni este, megrázom a sörényemet, rendbe szedem magam. Holnap új nap.
